A 99. bárány
Mikor századik eltekergett,
Egy valaki ekképp kesergett:
- Ez a birka már megint elment,
Most már kilencvenkilencedszer,
Hát én nem tűrhetek el mindent,
Egész eddig csak mást se tettem.
Viseltem birkatürelemmel,
Elveszett bárány élvezettel
Várja, hogy pásztorunk keresse.
Felháborodom ilyen tetten.
Én eddig nem is veszekedtem.
Szótfogadtam, mint egy jó gyermek,
Jutalomban nem részesedtem,
Csak a Jó pásztornak bégettem.
Betelt most poharam, végeztem...
Azzal elszökött igaz nyájból,
Ellődörgött a sok társától.
Jó pásztor kissé meglepődött,
De nyomban nyomába szegődött.
Elsőre, de megteszi százszor,
Valamennyivel valahányszor.
Hát ilyen a juhok Pásztora,
Felkutatja a bárányokat.
Keresi, mert szereti őket,
Elveszetteket, s hitszegőket.
Szereti, mert Ő nem tehet mást,
Az Övé valamennyi bárány.
