Ablak
A homokozómban gyakran
Építkezem a homokkal.
Jót tesz nekem a homokvár.
(Mert ezt mondja az anyukám.)
Legutóbb homokozómban
Egészen mást homokoztam.
Vár helyett templomot raktam,
Hegyébe keresztet fontam.
Örömmel újságoltam el:
- Eddig ez talán a legszebb!
Anyukám furcsán mosolygott,
A szavával lelkembe rontott:
- Miért nincsen rajta ablak?
Nem sokat ér így templomnak.
Én egy picit megsértődtem,
Bosszúsan visszakérdeztem:
- Mire jó a templomablak?
Csúnya szél befúj csak rajta.
Különben is haszontalan,
Benéz rajt a hajléktalan.
Édesanyám ölébe vett,
Szelíd mesélésbe kezdett:
- Te csöppség, ezt nem jól látod,
Egyszer majd te is belátod.
Ablak nélkül börtön lehet
Enyém és a te életed,
Ha nem jön ki szó és a fény,
Mit az Isten adott belénk.
A muzsikaszó hadd szálljon,
Templomablakot kitárom!
És becsukom, ha jön az éj,
Be ne piszkítson denevér.
- Anyukám én összedöntöm.
Mit építek? Majd eldöntöm.
De mert, ha nem jó, felrúgom,
Ne legyen ilyen templomom.
Ablakosat másként építek.
Élő templom magam leszek.
Szemem és a szám lesz az ablak,
Kijöhessen rajt fény és dallam.
