Arcodat

Arcodat


Arcodat láttam nem lehet vitás
Elesett és elöntötte sírás
Hazavittem ölben ágyára rogyott
De szemében a Te arcod ragyogott

Arcodat láttam nem lehet vitás
Mikor az eső hevesen szitált
Egy koldusnak adtam esernyőmet
Arcán Arcod rezdült meg

Arcodat láttam nem lehet vitás
Mikor felszabadított a sírás
Nem tudom öröm volt-e vagy bánat
De megláttam a Te szent orcádat

Arcodat látni csupán képzelet 
Szent az emlék mint egy képkeret
E képeket a szívembe teszem
S míg élek ezeket gyűjtögetem


© Szemerei Gáborné/ Szeretettel komponálva. Minden jog fenntartva
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el