Arcodat láttam,nem lehet vitás...
Elesett és elöntötte sírás.
Hazavittem ölben csak zokogott,
De szemében az Arcod ragyogott.
Arcodat láttam,nem lehet vitás...
Hontalant áztatta dús égi csapás.
Kezébe adtam az esernyőmet,
Arcán Arcod rezdült az esőben.
Arcodat láttam,nem lehet vitás...
Mikor felszabadított a sírás,
Nem tudom öröm volt vagy bánat,
De megláttam a Szent orcádat.
Arcodat látni csupán képzelet,
Művész ahogy festi a képeket,
A szívem falára kiszögelem,
S míg élek,ezeket gyűjtögetem.
