Baltaharc

Baltaharc

Csábít néha a messzeség,

Tőlem távoli idegen,

Hinti a porát szerteszét:

Prüszkölök, s tépi idegem.

"Messzi tornyok, bő gazdagság.

Mindez, barátom, tiéd lesz!

Nem lesz többé szomorúság,

Tiéd lesz e gazdag élet!"

Kísértő szava cseng bennem.

Hagyjam el e nyugodt otthont?

De egy másik hang nem enged mennem,

Csak azt súgja: Jó helyen vagyok most.

Szavak és érvek vitája

Feldúlja csendes életem,

Fejem fölött balták csatája,

Gyökereim fölött élesen.

Egy-egy csapás gyökeremre

Fájón az elemembe vág,

Hisz itt születtem életre,

Itt bimbóztam, mint egy virág.

Emlékek sora hull eszembe,

Míg engem vág kísértő balta.

Az első csókok édes íze

Csakis arra biztat: maradjak.

Gyökereimet nem engedem.

Inkább nem megyek sehová most!

Mert csak itt teljes az életem,

Itt vagyok otthon, sehol másott!

Kísértő baltások helyett

Figyelmem csak arra teszem,

Ki ásóval ülteti életem,

Hisz egykor ide is ő ültetett.

Itt maradok már, addig egészen,

Kövér gyökerekből szíva éltem,

Míg nem a gazda át nem helyez,

Az örök otthonomba engem!