Belső szoba
Hely, ahova magányod vontat,
Keserű érzések keresnek
Enyhülést saját kis bajodban.
Majd rájössz, otthon vagy, s kettesben.
Hely, ahova kacagásod repít,
Felszabadulva talán feleszmélsz,
Miközben messze löknek szárnyaid.
Nem egyedül vagy, nyílik az elméd!
Hely, ahova bárhol-bármikor belépsz,
Csendes fekhelyeden, vagy országúton,
Munkádba görnyedve, akár ha zenélsz,
Mindenség hangja szól hozzád a húron.
Belső szobád a legtisztább hely, szabad,
Ott a Mindenség Ura veled beszél,
Válaszod mutatja, milyen vagy te magad,
Lépj hát be, s hallgasd, Urunk hogy zenél!
Válaszod hangos kiáltás akár,
Vagy csupán szelíd, néma csevegés,
Egyszerre lelsz itt második hazát,
Belépsz, s máris félúton vagy az Ég felé!
