Depresszió
Én vagyok, ki fojtogatlak,
Tudatodat, érzelmedet,
Egyfolytában zavarlak.
A kesernyés életedet.
Megkeseredetté teszlek
Minduntalan,
Reménytelenségbe viszlek,
Félelmed kiúttalan.
Bár én személytelen vagyok,
Meggyötörlek téged,
De oly nagyon-nagyon,
Míg elveszted személyiséged.
Kísértésnek is neveznek,
Talán az is vagyok,
Támadásaim oly hevesek,
De nem elháríthatatlanok!
Sajnállak már téged gyötört emberkém.
Mondd és éld e kulcsszót:
"Ne félj tőlem, tőlem főleg!"
S meglásd, eltávozom tőled!
Velem szembenézni mi adjon erőt?
Ki válthatja meg a szenvedőt?
Ki teremtette és megváltja a világot,
Urad az, ki nekem ellenségem és barátom.
