Égi szabómester
Elmennék,
Keresnék új lélekruhát,
Vedlenék,
A régi sutábbnál sutább.
Ragaszkodom,
Mégis csak a megszokotthoz,
Megforgatom,
Egy kicsit újnak mutasson.
Hasztalan,
Ami vásik, az csak vásik,
Hiába,
Kell az az új, kell a másik.
Elindulok,
Lelkemet, hogy lecseréljem,
Csak ámulok,
Milyen rongyos már szegényke.
Égi Mester!
Szabóknak legjobb szabásza,
Reám egyszer
A lelkemet Te testáltad.
Nézd meg jól,
Szétrongyolódott az egész,
Nagy szabó,
Kérve kérek egy új cserét!
- Ó ruhátlan,
Rongyos gönceid gazdája,
Könnyed áztat
Minden lélekruhaszálat!
El is készült,
Vedd fel gyorsan, hadd lássalak!
Hajad fésüld,
Új emberré faragtalak.
Ne panaszkodj,
Hol szorít és hol a feszes,
Terád szabott,
Lélekruhád csak ez lehet.
Ne sírjál,
Hozzám bármikor eljöhetsz,
S ha már fáj,
Megújítom a lelkedet.
Azóta
Lelkem sokkal kényelmesebb,
Gyakorta
Kapok egyre fényesebbet.