Erős vár
Ha szaladok a heves szélben,
Sütkérezek delelő fényben,
Ölelő jelenléted érzem.
A magányos éjszaka delén,
Hosszú, könnyes imák idején,
Ott vár a csimpaszkodó remény.
Ölelésed, s a reményem: út az.
Aszalódó életem újra
Szétterjed, kitágul az újban.
Megperzselt szívem újraéled,
Fásult akaratom cseréled.
Nagyon boldog vagyok én véled!
Bár ne lenne ez soha másként!
Szeretni tudnálak, nem másképp,
Mint egyedüli gazdagságként!
