Faliújság
Szeretem az idézeteket,
Sok bölcs ember jó gondolatát,
Mint ezernyi apró gyöngyöcskék
Ékesítik szobám falát,
Faliújságom prózai rovatán.
Szép verseket is ragasztok rá,
Mennyet és poklot járt elődök
Keserű-édes szótáncát,
Kik strófákba kincset rejtő hősök,
Így lesznek számomra is megbecsült ősök.
Versek mellé kottákat is teszek,
Ha börtönbe szorulna lelkem,
Magányom fagyos cellájából
Az ötvonalas rácskód
Olvasszon ki és szabadítson fel engem!
Újságcikkek sokasága kiált
Faliújságom - "Külvilág" - rovatán.
Micsoda félelmetes, durva világ!!
Noha itt élek, higgadtan szemlélem
A beteljesedő próféciát.
Fényképeim színesek, de tarkák,
Jól megférnek itt ellenségek és testvérek,
Nyomasztó és üdítő emlékek.
Elönt ugyan a hálaérzet,
De azért akadnak még miértek.
Faliújságom mértani közepén
- időrendben persze legelején -
Bekeretezve függ egy oklevél,
Nemérdemelt ajándékról szól
E megsárgult keresztelési levél.
Kiakasztom kopott bibliám is,
Bár nyelvén alig-alig értek.
Ihletőjét kérem - néha bizony térden -
Lehessenek e szavak, amíg csak élek
Útmutató jelzőfények.
Faliújságomra egy parancsot is írtam,
Hogy ez legyen a szobatörvény!
(Nem azért, hogy megfékezzen, hanem tegyen önmagammá
Törjön rám akár kételkedés, akár kísértés.)
Mindig egy a kulcsszó: CSAK ŐSZINTÉN!
Szemmagasságba tettem faliújságomat,
Ahol a legjobb helyen van,
Tükör mellett lámpa alatt.
Hogy ha így a tükör elé állok,
Tükörképem leplezetlenül találjon.
És amikor pislákol vagy eláraszt a fény,
El-eltűnik egy-egy miért,
S tisztábban látom a kitett
Képek és szavak értelmét.
- Ilyenkor szinte hallom az angyalok énekét!
Szavak és képek, titkok és sejtések
Megvilágosult érzések. Repítenek szinte
Az időtlen végtelenbe.
Itt eszmélek rá: VAGYOK, ÉLEK!
S az életem nem céltalan élet!
Ezért csüng e faliújság,
(Mintegy megzenésített kiáltás - beszédes néma suttogás)
Tükör mellett, lámpa alatt,
A legeslegtágasabb szobám -
A belső szobám falán!
