Felhőcske

Felhőcske

Az égen sétálva

- mily nagy harmónia -

Szabadon úszkálgat

Felhőfamília.

Semmi sem zavarja

Délutáni sétát,

Repülőgép adja

Andalító nótát.

Holnapi zuhanás

Olyan messze van még.

Minek a rohanás?

Csodás e békés ég.

Felhőgyermek nézi

Repülőgép csíkját,

Mikor más nem nézi

Elindul az útján.

- Repülőgép csíkja

Vajon honnan ered?

Felfedező útra

Csak is magam megyek.

Ment, mendegélt bátran,

Nem ismert félelmet,

Így hagyta hátra

A szülői védelmet.

De az útja hamar

Oszladozni kezdett.

- Hol itt a diadal?

Inkább haza megyek.

Mennék én, de merre?

És hol van anyukám?

Miért jöttem erre?

Mért nem jön apukám?

Sírdogálni kezdett,

Bár tudta, hogy tilos,

Hisz szülei egyszer

Mondták, de már mikor!

Sírt most szegény árva,

Záporozott egyre

Könnye a világra,

Míg nem fogyni kezdett.

Fogyott csak szaporán

Amíg folyt a könnye,

Hullt égi csatornán,

Földet, hogy öntözze.

Másnap pocsétában

Nagy-nagy esőcseppek,

Mint békák, ugráltak,

Soha ennél szebbet!

Szülők és a gyermek

Véletlenül, éppen

Ugyanoda estek,

Épp egymás ölébe.

Jól összeborultak,

S ismét égre szálltak,

Készültek új útra,

Felhőszakadásra.

- Figyelj ide, kérlek!

- szólt a felhőmama.

Zuhogunk, s én téged

Sírni tanítalak.

- Mit jelent zuhogni?

Gyakoroltam már.

Megtanultam zokogni,

Felcseperedtem hát!