Gazdagság
Irigylem mások gazdagságát,
Ázott, fagyos gyalogosként
Nézek néhány autócsodát.
Irigylem mások boldogságát.
Az éttermekben szórakoznak,
Pénzük táncolva tékozolják!
Irigy vagyok ily rongyosan,
Pedig tudom: az én Atyám
Még gondoskodik szorgosan.
Irigységem akkor hagy alább,
Ha lehunyt szemmel odaállok
A nyugtató gondviselés alá.
Csukott szemmel kitágul a világ,
Dolgok helyett embereket látok.
S énértem is nyílik még a virág.
Pár fillérrel-e vagy anélkül
Megölel az egész mindenség,
Gazdagodhat a lelkem végül.
Szegényen bár, s nem gazdagon,
De belső szobám magasán
A leggazdagabb én vagyok.
