Gyalulék
Előttem egy kupac forgács
Gyalulás utáni csendben,
Mintha szólanának
Milliónyi apró lelkek?
"Haszontalanokká lettünk,
Söpredékké tett a mester!"
Előttem a kupac forgács
Tükörré vált néma csendben,
Mintha magam látnám,
Egyetlent, a nagy tömegben.
Kiáltása az enyém már
"Haszontalanná törettem!"
Előttem egy kupac forgács
Fagyossá lett műhelyemben,
Lapátot ragadok
Rá se rántok a hidegre,
A söpredék fa ég is már,
Simogatnak a lángnyelvek.
Kályhámban egy kupac forgács
Duruzsolgat rendületlen,
Szikrát kap a szívem,
Izzik a fohász:" Jó Mester!
Ne legyek haszontalanná,
Elduruzsolgatok érted!"
