Hazatalálás
Hétvégi csínytevésem után
A kétezer éves bácsikám
Találót mesélt.
Nem mondtam el, hogy mit vétettem,
Ő sem faggatott, nem kérdezett,
Bár nagy volt terhem.
Meséjét mégis vígan kezdte:
- Volt egyszer, igen nagyon régen,
Kétezer éve...
Szóval, egy gazdag disznós gazda.
Zsebpénzért nála kondáskodtam.
Fiatal voltam.
Gyönyörű, kövér disznók voltak,
És legeltettem őket sorba.
Micsoda munka!
Izgalmakkal teli hónapok,
Míg egyszer munkatársat kapok.
Egy szakadt legényt.
Bizony nem volt neki semmije,
Csak a két, szomorú nagy szeme,
A kisírt szemek.
Beszélgettünk sokat a réten,
Miközben disznók legelésztek.
Rossz történetek.
Szüleitől eljött jussával,
Jól otthagyta atyai házat,
És szórta a pénzt.
A rossz lányokra költött mindent,
Hamis barátok ittak ingyen
Az ő terhére.
A szép kis vagyona elfogyott,
A sok jó barát mást sem hagyott,
Csak koldusbotot.
Éhezett, míg mindezt elmesélte,
Ebédjét vályúból remélte,
De az tilos volt.
Szemeiből én csak azt láttam,
Eljövetelét rég megbánta.
Tán késő bánat?
Magába roskadva azt mondta:
- Ha csak régi életem volna,
Bizony jól laknék!
Igen, hazamegyek, miért ne?
Rosszabb sorsom, még otthon se lesz.
Tán befogadnak.
Elhatározása komoly lett.
Engem kért meg, hogy kísérjem el.
Együtt indultunk.
Atyai háztól még jó messze,
Ő hirtelen remegni kezdett.
Búcsúzott tőlem.
Őket már csak messziről láttam,
Apja jött elé, kitaláltam.
Nagyon ölelte!
S mintha lakodalom lett volna,
Egész éjszaka csak vigadtak.
Ilyen egy apát!
Hazafelé azt méregettem,
Megbánás - atya szeretete
Volt-e erősebb?
Miközben bácsikám meséjét,
Megtalált fiúnak élményét
Figyeltem - sírtam.
Indultam is szülői házhoz,
Elrendezzem csintalanságom,
Már rég megbántam.
Szüleim ölelő karjában,
Tollpiheként a mennyországban
Éreztem magam.
Az ablakból még kitekintve
Bácsikám mosolyogva inte,
Kétezer éves
Bölcsességével.