Bűn sarába nehezülve
Lelkem,ha kátyúba szalad,
Erőmmel nekifeszülve
Teljesen Rád bízom magam.
Karodat,ha nyújtod felém,
- bár a sár makacsul tapad -
Életmentő kezed elér,
S a mély kátyúból kiragad.
Utamon csúszós ingovány,
Ezernyi ragadós veszély.
És ha elnyel a mély homály,
A mélyből kiáltok Feléd.
És ha ezerszer süllyedek,
Úgy ezerszer nyúlsz utánam,
Ezerszer ragad ki kezed,
És ezerszer zeng a hála.
Bűn sarába nehezülve
Egyetlen esélyem marad,
Erőmmel nekifeszülve
Teljesen Rád bízzam magam.
