Kikelet
Fecskéket, mikor figyeltem,
Oly vidáman csicseregtek.
Daloltak a kikeletnek.
Pedig őszbe váltott idő,
Hamar gyülekeztek is ők.
De csak nevettek rossz időn.
Csiripeltek, kacarásztak,
Készültek a vándorlásra,
Jó kedvvel - hideg dacára.
Rekedt madarak jöttek ám,
Mindenre azt mondták, hogy "kár".
Más szavuk sem volt, csak "kár, kár".
Nemsokára már nagy leszek,
Azt kívánom, hogy olyan legyek,
Mint fecskéknek vidám serege.
Mert ha remélném a folytatást,
Hogy lesz kikelet, feltámadás,
Szárnyalhatnék öröm dalán.
Ne is ismerjem a szót: "kár, kár",
Legyen bár nehéz a vándorlás,
Csicseregjem kikelet szavát.
