Kincsek
(Janka lányom szemével)
Háromszor éreztem ilyet.
Először, mikor bicajoztam,
S egyszer csak betonba csapódtam.
Testemet, lelkemet sebeztem,
Édesanyámnak elmeséltem.
Szemlátomást tűntek a terhek,
Békesség áradt a szívemben.
Másodszor, mikor lázas voltam,
Betegágyat hosszasan nyomtam.
A láz csak úgy hullámzott bennem,
Egyszer nagyon magasra szökkent.
Félni kezdtem, hogy itt van a vég...
Ekkor szállt rám égi békesség.
Harmadszor, mikor hajnalban keltem,
Kisétáltam a zöldellő kertbe.
Madarak énekkel köszöntöttek,
Napocska fényével árasztott el.
A levegő is azt kürtölte szét:
Mai napom is új lehetőség!
Igen, háromszor éreztem ilyet.
Hogy kevés-e a három vagy tán sok?
Nem tudom, hisz fel alig foghatom.
De őrzöm, mint három drága kincset,
Hogy így megsimogatott az Isten.