Levél

Levél

Kishúgom hat évesen meghalt,

Szomorúak voltunk, de egy nap...

Aranyszínű levelet kaptam.

Se bélyeg, se cím nem volt rajta.

Ez állt benne aranytintával:

A kedves szeretett bátyámnak.

Már három napja, hogy eljöttem,

Tudatom veled, hazajöttem.

Bár a haláltól kicsit féltem,

Egy hosszú alagútba tértem.

Elindultam erős fény felé,

Angyalok hívtak kapu elé.

Itt már hamar otthonra leltem,

Befogadtak ékes szeretetben.

Ez tündököl szerteszéjjel,

Nincs is nappal és nincs éjjel.

Mennynek fénye ragyogó szép,

Isten arcáról hullik szét.

Szeretlek téged, tudod jól,

S ezt írom: Mégsem hiányzol.

Én se hiányozzak nagyon,

Legyen boldog minden napod.

A menny Ura neked is Urad,

Vezesse mindig a te utad,

Hogy majd itt találkozzunk egyszer,

Soha nem múló szeretetben...

Könnyeknek záporában olvastam,

Minden egyes sorát megtanultam.

Vigasz volt a gyászomban, nem kétség,

Ennyi kedvesség és ennyi szépség...!

Néhány esztendő elteltével,

Előálltam a levelével.

Édesanyám ölelt szorosan,

Bizony ő írta, bevallotta.

Csalódtam is bizony, és mégsem,

Rosszul esett, mégis megértem.

Mert amit írt, úgy tudtam, hogy igaz,

De már hiszem: Mindez tényleg igaz

.