Mélységtudat
Mélységbe rogytam,
Sötétben kóboroltam,
Nyomorúságban
Éltem e nagy világban.
Én nem is éltem,
Csak úgy voltam és féltem
Felfeszítve
A rám mért szenvedésre.
Míg jött valaki,
Hogy végre megszabadítson,
Sebzett lelkemre
Húsvéti hajnalt borítson.
Kértem: csak egy perc,
Mélyből valamit hadd hozzak fel!
Semmi egyebet,
Csak a tudatot, hogy jártam idelent.
Ez a tudat elkísér,
Küzdelmeimben segítség,
Bátorítás, nem más.
A legnagyobb mélyből is van feltámadás!
