Miként hizlalják erszényeiket.
Az én szívem más értékre áhít,
Nem vagyok normális.
Méregetik földi sátraikat,
Ékes ingó-ingatlanjaikat.
Szívem csak égi otthonra vágyik.
Nem vagyok normális.
Egyetlen szempont,hogy ki viszi mire,
Előkelő fényt isznak előre...
Szívemnek bölcsesség fénye számít,
Nem vagyok normális.
Földi testvéreimnek a titkát
Múlandóság törvényei szívják.
Szívemnek törvénye mindent átír,
Nem vagyok normális.
Jaj, de sokszor kinevetnek engem,
Csak azért,mert más az értékrendem.
Szívem keserű könnyekben ázik,
Nem vagyok normális.
Eljön az idő,lesz majd olyan nap!
Eltűnik más,csak a Valóság marad.
Egy kérdésre választ lelhet ott bárki:
Ki hát a normális?
