Odafönt a világ tetején,
Hol nincs senki más, csak Te meg én,
Kiöntöm lelkemet Teeléd.
Előtted a kupac törmelék,
Teremtsd újjá, szavad is elég,
S a terméketlen szemét elég.
Odafönt a világ tetején,
Éleszted a szunnyadó reményt,
S újra adsz nekem egy új esélyt.
Életté válik a törmelék,
Lelkem a lelkeddel összeér,
Odafönt a világ tetején.
