Ha szemed könnyesen is fényes,
s mosolyod küldi szerteszéjjel,
Ha füled süket, ha rossz üzen,
viszont a szépre odafülel,
Ha a szádat nem hagyja el más,
mindig csak-csakis az igazság,
Ha lábad elvisz akárhová,
ahol csak a jóra áldoznál,
Ha kezed az ütések helyett
csak simogatásra lengedez,
Ha fejed nem konok,nem makacs,
megérti, amit Isten akar,
Ha szíved ürege tele-tele
töltve átjáró szeretettel,
Ha tagjaidat mind odaszánod,
Édes illatként száll imádságod!
