Padlás
Szívem padlása csupa lim-lom,
Megfásult emlékek, kudarcok.
Majd kitakarítok!
Éktelen stócokban állnak ott
A testvérnyúzó harci zajok.
Majd kitakarítok!
Kissé megégett farakások,
Rossz fák közül, mit tűz megrágott.
Majd kitakarítok!
Összegyűjtött könnycseppes tályog,
A régi sérelmek egymáson.
Majd kitakarítok!
Aprócska szennyek egy rakáson,
Lerakódott piszkálódások.
Majd kitakarítok!
Irigységek másik oldalon,
Ebből is van egy egész halom.
Majd kitakarítok!
Szemtelenségek szemekben amott,
Gyöngyökben gurul, számtalan sok.
Majd kitakarítok!
Fent, magasan hálátlanságom,
Már szaga van, gyorsan lezárom.
Majd kitakarítok!
Nincsen se seprűm, se lapátom,
Egyedül csak az imádságom.
Majd kitakarítok!
Tisztaság legyen a padláson,
Szárnyra kap hát az imádságom.
Máris takarítok!
