Nem hagy békén pár gondolat:
Új földet teremtesz,
Új világot az embernek.
Mikor Uram, s hogyan?
Nem lesz-e unalmas
Mindig csak szeretni,
Mindig Neked énekelni?
Mitől lesz az izgalmas?
Megriaszt a szó: "örökké"
A folyton nevetés,
A folyton folyvást nevetés,
Akkor mi vált át örömmé?
Mi lesz akkor a játékkal,
Az akarattal,
Emberi indulattal,
Mi lesz az izzó ágyékkal?
Aggódásomat feltárom.
Bár ha kinevetsz is,
Bár ha szívem néha nem hisz:
Teremtsd meg azt a világot!
