Verőfényes nap reggelén,
Még hogy oviba menni, én?
Vár itthon ezernyi veszély!
Okos csellel elszeleltem,
Óvodát elfelejtettem,
Egy romos kunyhóba mentem.
Találtam ott egy nagy csákányt,
Megragadtam, mint nagy zsákmányt,
És dolgozni kezdtem sután.
De hirtelen nagy baj támadt!
Hogy mi ütött a szerszámba?
Megvágta kobakocskámat.
Rossz szerszám volt, az nem vitás,
Elkövetett egy nagy hibát.
Nehéz volt, s kezemből kivált.
Fejemen kisebb zúzódás,
De komolytalan horzsolás.
S már hiányoltam óvodát!
A nagymamámhoz mentem el,
Mert szédültem, lefektetett.
El is aludtam, bizony el.
Felébredtem még időben,
Ovisok hazamenőben,
Indultam én is esőben.
Végül kórházba nem mentem,
Fontos dolgot megértettem,
Csákány hívta fel figyelmem.
Rendelt ideje van sétának,
És a csákányos falbontásnak,
S rendelt ideje óvodának.
Rendelt ideje van mindennek,
Ezt tanultam meg egy életre,
S oviba? Már szívesen mentem.
