Repítő nevetés

Repítő nevetés

Világ terhe

Feszíti a vállam,

Mennék feléd,

De ólmos a szárnyam.

A terhem az,

Mi öli a kacajt.

Zuhanok hát,

Lelkem mélybe taszajt.

Egyszer kérlek

Szánd meg öreg szolgád,

Fordítsd felém

Vigasztaló orcád!

Mert ha látnám

Arcodat hogy nevet,

Könnyebbülten

Dobálnám terhemet.

Világ terhe

Nyomja a lelkemet,

Ha eltűnne

Tán kacagnék veled!

Ha nevetsz rám,

Terhem,érzem könnyebb,

S mint tollpihe

Emelkedem följebb.

Akkor végre

Megvethetem lábam

Örök öröm

Boldog országában.