Röplap
(Apcsel. 2. 1-2.)
Nem vagyok több, csak papírszemét,
Némaságban "senkise" földjén,
Bár hírt vinnék, s a hírt kürtölném.
Tűröm-gyűröm bénultságomat,
Elvéthetem rám mért célomat,
Hogy betöltsem röplap-voltomat.
Elázottan a földre hullva,
Lendületből máris kifogyva,
Mert lelkemet a súly lehúzta.
Felemelkednék, ha szívna lég,
Mozdulnék innen célom felé.
Kapj fel! S vigyél Pünkösdi SZÉL!
