Gyümölcsöskertünkben sétáltam,
A rám nehezedő magányban,
Magam voltam magamnak társa.
Zúgtak a fák fütyülő szélben,
Fáknak lelkemet kibeszéltem.
Arcomat friss levegő csipkézte.
Ahogy beszéltem, könnyebb lettem,
S fütyörésző társra leltem,
Mert hogy mellém szegődött az Isten.
