Ha már elfogy a hang, a szó,
Ha arcodra fagy a mosoly,
Ha már csak az üresség kong,
Repülj hát a sóhajodon.
Szálljál vele fel az égig,
Onnan jöhet bátorítás,
De ne utazzál csak félig,
Legyen kitartó az imád.
Ha célba érsz sóhajodon,
Érezheted majd a csodát,
Mosoly rezdül az arcodon,
S betölti lelked otthonát.
Sóhajts hát, ha nincs szó, nincs hang,
Ürességed elűzheted,
De mindig égi célra tarts,
Áldás csak a mennyből csepeg.
