Szeretlek
Szeretlek nem tudom miért s mivégre
De jó hogy akkor Rád találtam végre
Mosolyra vált a magány ezer arca
Elillant az egyedüllét kudarca
Szeretlek hiszen te lettél a sorsom
Tátongó lyukra az ölelő foltom
Lelked magassága lett boldoságom
Szélessége pedig a vígságom
Szeretlek-suttogom, mert nem jön más szó
Csöpp kis esetlen bár fülbemászó
A vételenbe tűnő véges árnyék
Árnyjáték bennem a szerelmes szándék
Dúl bennem az öröm szétfeszít az érzés
Válaszodra várva feszül bennem a kérdés
Naponként várva hogy felelsz
Suttogd a fülembe te is szeretsz
