Takarítás
Nem vagyok én most semmi más,
Mint merő felháborodás,
Szívemben gyűlölet tanyáz.
Fel is keresem bácsikám,
(kétezer éves bácsikám),
Van-e nála vigasztalás?
Kérdezem tőle: Szabad-e?
Felháborodva lehet-e?
És így a szívem tiszta-e?
Meséjét rövidre fogja:
- Felháborodást hallottam,
Jeruzsálemi templomban.
Jézust öntötte el harag,
Nem is harag, csak indulat,
Feldöntötte az árukat.
Az árusok menekültek,
Indulattól megneszültek,
Galambok is kirepültek.
Ostorral kergette őket,
A templomot szennyezőket,
Rablóbarlanggá tevőket.
Bácsikám ujját emelte,
Azért, hogy figyelmeztessen.
- Szent harag ez, kicsi lelkem!
De ami ettől egész más,
Gyűlölet és torzsalkodás,
Kiűzni való szemét ám.
Mellbe vágó a bácsikám
Minden szava, korbácscsapás.
Elfogadom, nincs más tanács.
Korbácsommal haza tartok,
"Szent haraggal"- mondogatom.
S korbácsomat suhogtatom.
Lassan értettem meg a titkot,
Korbácsom magamon hasítom.
Gyűlölet, harag máris iszkol.
Szívem templomát takarítom!