Markolászol két kezeddel,
Hogy megragadd javaidat,
De nem fogod fel szíveddel:
Űr tölti ki napjaidat.
Markolászol göcsösebben,
S megfogod hamis szépséged,
De hamarosan rádöbbensz,
Elhervad,épphogy eléred.
Markolászol s mindent akarsz,
Múló örömöket facsarsz.
Pénzen veszed minden javad,
Mi markodba beleragad.
Az igazi örömöt várd,
Simítsd ki görcsös markodat!
Azokat az ég felé tárd,
Megtaláld boldogságodat!
Soha ne markolássz! Minek?
A nyitott kezek messzebb érnek.
Az égig felérő szívek
Menny-i örömökben élnek.
