Tekintet
Öcsém autójával játszottam.
Nem kértem tőle, csak elloptam.
Beszélni kezdett...
Kétezer éves bácsikám
Mindig megtalálta módját,
Hogy mivel intsen.
- Jerikóban történt - kezdte el.
Máris ragyogott szemében
Egész történet.
- Gazdag vámszedő - folytatta -
Embereket megzsarolta,
Több vámot szedett.
Nem volt ám így népszerű sem,
Gazdag volt, mégis szegény lett
Az ő szívében.
Elvette mindig a másét,
S kifosztotta saját szívét.
Szegény Zákeus!
Így hívták, ez volt a neve,
De mégsem hívta senki sem,
Magányos vámost.
Mígnem egyszer tömegben
Názáreti jött erre.
Jó lenne látni!
Hát felmászott egy fára,
(alacsony volt szegény pára)
Így integetett.
Megállt a fehér ruhás:
- Hozzád térnék, gyere le hát,
Készítsél szállást!
Örült Zákeus végre,
Hevesen vert szíve,
Tekintetében.
Jézus, gazdagító vendég,
Le sem vette róla szemét.
Csak nézte, nézte.
Zákeus eközben érett,
S lassan mindent megértett.
Beszélni kezdett.
- A vagyonomat szétosztom,
Soha senkit ki nem fosztok.
Bizony, úgy legyen!
És ahogyan ezt kimondta,
Üdvösség áradt szét rajta,
Minden sejtjében.
"Jézus tekintetét látnám,
Öcsém lopott játékát,
Tán visszaadnám." -
fejeztem be történetét,
de ő még csak tovább beszélt.
Lassan folytatta.
"A vendég ma is kopogtat,
Tekintetével kutatgat,
Csak rá kell nézni!"
Erre csendben elmerültem,
A tekintetet kerestem...
S bizony rám talált.
Nem szóltam semmit se talán,
Csak rohantam öcsém után
Furcsa örömmel,
Üdvösségemmel!