Új ember
Teherbe ejted a tehetetlent,
Hogy megszülje majd a lehetetlent.
Lelked magvát ugyan elvetettem,
Lelked magvát mégis elvetetted.
Hálával cipelem hát a terhet,
Valósuljon meg teremtő terved.
Kínzó vajúdásom tehetetlen,
De előtted nincsen lehetetlen.
Bár lelkem gyümölcse ehetetlen,
Lelked lelkemben leverhetetlen.
Új életté válik a könnyekben,
Örömujjongás lesz a mennyekben.
Lelked magvát mivel érdemeltem?
Ha bár érte sokat térdepeltem.
Szánj meg engem terhes tehetetlent,
Szüljem meg végre a lehetetlent:
Szerelmünk gyümölcsét, az új embert.
