Váratlan vendég
Hogyha életem delén vagy alkonyán,
Riadalom ködébe burkolózva
Váratlanul elém toppan a kaszás,
Mint a kedves vendéggel csókolózva
Fogadnám, s kacagnék, mielőtt levág.
De ha még elővenné ajándékát,
Egy hosszú filmet egész életemről,
A vetítőjének sugarát énrám
Vetítené, s én csak áznék a könnytől,
Örömtől, s kacagnék, mielőtt levág.
De ha mulasztásomat is mutatná,
Megrendülne a magabiztosságom,
Szárazon, zokogva válnék bűnbánattá,
És fájna tőle a belső világom,
Dermedve vacognék, mielőtt levág.
Persze emlékek között meglátnám Atyám,
Ki igazgatta lépésemet. Vétkeket
Elhabzsolta tőlem. Most miért ne adnám?
Ha Ő kezébe tenném éltem, bűnöset,
Könnyebbülten kacagnék, mielőtt levág.
Hogyha életem delén vagy alkonyán,
Riadalom ködébe burkolózva
Váratlanul elém toppan a kaszás,
Életemet Atyám kezébe tudva
Szelíden mosolyognék, mielőtt levág.
