Zokogott és írt egy verset,
Könnycseppből volt miden sora.
Kicsiszolta jó fényesre
Az őszinteség mámora.
Hullottak a strófák szépen
Színezüst színű cseppekben,
Belerázkódott az élet
Szívszorongató ütemében.
S mire a versnek vége lett,
Sziporkázott énekében.
Szinte kacagnia kellett
Túlcsorduló örömében.
